FŐMENÜ
MENÜ
TÖRTÉNET

A kezdetektől az önálló egyesület megalakulásáig (1947-1992)

 

Váci Reménység, Váci Dolgozók Testedző Köre, Váci Vörös Lobogó, Váci Kötött

Noha a sportág bölcsője (Megyeri Csárda közeli homokbányák), és gyermekszobája (Gödi Fészek) egyaránt a váci országút mentén, a várostól karnyújtásnyira helyezkedtek el, a sportág csak a II. Világháborút követően, a budapesti felsőkereskedelmi iskolák tanulói által jutott el Vácra.

A játék szervezője Lehőcz János, a Váci Reménység Egyesület (VRE) atlétája volt, az első kézilabdázók pedig az atléták, és a labdarúgók közül kerültek ki.

1948. május 1-jén megalakult a Váci Dolgozók Testedző Köre (VDTK), a csapat első edzője pedig a már említett Lehőcz János lett. Az első, nagypályás NB II-es bajnoki mérkőzésre 1949. október 1-jén került sor, melyen a VDTK 7:6 arányban alulmaradt a P. Vasassal szemben.

Vácott a nagypályás kézilabda csak néhány esztendőt élt meg. 1953-ra megszűnt, mert kiszorította a közben egyre népszerűbbé vált kispályás játék. A megszűnésben szerepet játszott egy új rendelkezés is, amelyben a kézilabda szövetség 1953-tól előírta, hogy egy játékos csak kis-, vagy nagypályán szerepelhetett. A váci vezetőség és a játékosok a kispályát választják. Az egyesület neve is megváltozott, Váci Vörös Lobogóra.

Ekkortájt gombamód szaporodtak a csapatok: csaknem minden gyárnak, intézménynek, és iskolának alakult csapata.

A csapat a későbbiekben Váci Kötött néven szerepelt az NB II-ben, illetve a megyei I. osztályban, majd 1980-ban megszűnt. Ismertebb játékosai Kulcsár Gergely, Brellos Ferenc, Manninger Gábor, Csernák Károly, és Kohlmann Sándor voltak.

 

Váci Fonó, Váci Spartacus, Váci Híradás, Váci Híradás Vasas, Váci Izzó MTE

Az 1949-ben, Vuklovszki János, és Járási Kálmán közreműködésével alakult Váci Fonó az idők folyamán a város legeredményesebb férfi kézilabdacsapatává nőtte ki magát.

A csapat 1960-tól szerepelt az NB II-ben, majd annak 1968-as megnyerését követően az NB I./B-ben. Meghatározó játékosai Szikora Gusztáv, Kovacsics Ferenc, Járási Kálmán, Dónusz József, Nábelek Mihály, Török Sándor, Sulyánszki Dezső, Braunsteiner Gyula, Török Gábor, Kocsi Tibor, Berczelly Csaba, László Csaba, Manninger Gábor, és Vuklovszki János voltak.

A gárda két évig őrizte NB I./B-s tagságát, majd onnan kiesve 1979-ig NB II-es volt. A megyei I. osztályba való visszaesés után nem sokkal, 1981-ben megszűnt (pontosabban: egyesült a Híradás Vasassal).

1952 őszén alakult meg a Váci Spartacus, melyben működése során többnyire saját nevelésű, azonos korú fiatalok szerepeltek. Egy NB II-es évet leszámítva, 19 évig a megyei I. osztályban szerepeltek, de a városi kupákon a magasabb osztályú ellenfeleknek is egyenrangú partnerei voltak. A sors fintora, hogy a csapat – az anyagi feltételek hiánya miatt – akkor szűnt, meg amikor végre feljutott az NB II-be. 1973-ban, az NB II-es jogot átadva beleolvadta a Híradás Vasas egyesületbe.

Váci Híradás csapata 1962-ben alakult, és 1973-ig a területi bajnokságban, valamint a megyei I. osztályban szerepelt. Ismertebb sportolói Lovász András, Sári Árpád, Budavári Attila, Fenyő András, és Fábián László voltak.

1973-ban, a Váci Spartacus, és a Váci Híradás fúziójából jött létre a Váci Híradás Vasas. 1974-ben, az NB II-ben az ezüstéremig jutottak, majd 1978-ban visszaestek a megyei I. osztályba, végül egyesültek a Váci Fonóval.

Az 1981-ben, a Váci Fonóból és a Váci Híradás Vasasból jött létre a Váci Izzó MTE, amely a megyei I. osztályban kezdte el a szereplést, majd 1985-ben felkerült az NB II-be. Versenyzői főként a két alapító egyesületből kerültek ki, de a környékbeli csapatoktól is igazoltak tehetséges játékosokat. Később, Sári Árpád keze alatt felnőtt egy tehetséges ifjúsági csapat, melynek játékosai éveken keresztül meghatározó tagjai voltak a váci kézilabdázásnak.

Sajnos, két év NB II-es szereplés után a csapat visszaesett a megyei szintre, ahol újabb négy évet volt kénytelen eltölteni. Az 1989-1990-es szezonban, miután Nyári József lett a felnőtt csapat edzője, a fentebb említett egykori ifjúsági icsapatra építve az Izzó megyei bajnokságot nyert és felkerült az NB II-be. E csapat játékosai Gratzál Gábor, Flaskai Béla, Pálffy Miklós, Schoffer Attila, Bognár József, Madár Árpád, Miklián Péter, Szúnyogh István, Serfőző Attila, Jámbor Csaba, Bognár László, Hegyesi Tamás, Szegvári Zoltán, Bielik Zoltán, Nemes Tibor, Sebestyén Gyula voltak, de meg kell emlékezni a szakosztályvezetőről, id. Pálffy Miklósról is. Az első NB II-es idényében a csapat az előkelő harmadik helyet érte el.

1992 januárjában a Váci Izzó MTE, mint sportegyesület felbomlott. Először a futballisták, majd a férfi kézlabdázók váltak ki belőle, és alapítottak önálló egyesületet.

 

A Váci KSE létrejöttétől napjainkig (1992-2013)

 

Az NB II-es időszak (1992-2003)

1992-ben, a Váci Izzó MTE-ből kivált kézilabdázók megalapították a Váci Kézilabda Sportegyesületet, melynek elnöke dr. Kardos Zoltán, ügyvezető elnöke id. Pálffy Miklós lett. A felnőtt csapat edzéseit Nyári József irányította (egy év megszakítással, ekkor Kocsis Tibor volt az edző).

A csapat sorozatban végzett dobogós helyeken az NB II-ben, de a hőn áhított NB I/B-s feljutáshoz szükséges bajnoki cím – bár többször csak 1 apró pontocskán múlt – sehogy sem akart sikerülni.

A 2001-es volt az utolsó éve a korábban megyei bajnokságot nyert csapatnak. Ekkor a hatodik helyet szerezték meg, amely után Nyári József lemondott az edzőségről, a csapat idősebb játékosainak többsége pedig abbahagyta az aktív sportolást.

Az új edző Nemes Tibor lett (ő egy évvel korábban még a csapat játékosa volt), aki a pár veterán játékost megtartva, és az azóta felnőtt, fiatalabb generációt beépítve, egy keményebb alapozást követően ütőképes csapatot hozott létre, mely a 2001-2002-es bajnokságon balszerencsés körülmények között, az ezüstérmet szerezte meg.

A következő évben már „biztosra akartak menni”, ezért négy, NB I-es múlttal is rendelkező, de mégis fiatal játékost igazoltak. A velük megerősített együttes a 2002-2003-as bajnokságban „utcahosszal” nyerte NB II. Északi csoportját, így sok-sok év után elhozta a férfi NB I/B-s kézilabdát Vác városába. A bajnokcsapat tagjai Gratzál Gábor, Pállfy Miklós, Bognár László, Miklián Péter, Bielik Zoltán, Tamási Lajos, Molnár György, Konyecsni Péter, Valentin Zoltán, Jacsó Tamás, Schoffer Attila, Solymos Ákos, Krizsovszky Zoltán, Lengyel Ákos, Lovrek Attila, Sipos Ottó, és Szénási István voltak.

 

Az NB I/B-s időszak (2003-2012)

A bajnokság megnyerése után, és az ünneplés befejeztével megkezdődött az anyagi háttér megteremtése és a játékoskeret megerősítése. Az első évben úgy tűnt az anyagiakra sikerült megoldást találni, de a játékoskeret nem volt teljesen megfelelő. A csapat a Nyugati csoport legjobb kiesőjeként, a visszalépések nyomán, szerencsésen megtarthatta NB I/B-s tagságát.

Az egyesületet a 2004-2005-ös bajnokságra az akkor sokkal erősebbnek tűnő, és az utazási távolságok miatt több költséget igénylő Keleti csoportba sorolta ás az MKSZ. A feladat egy év tapasztalatával tehát adott volt. Ebben a szezonban a játékoskeret megerősítése sikerült jobban, hiszen olyan játékosok kerültek csapatba, mint a világklasszis, volt magyar válogatott Szergej Kuzmicsov, az NB I-es tapasztalattal rendelkező Tamás Gábor, Vasier Gábor és Duleba Norbert, valamint a Dunaferr ifjúsági válogatott játékosa, Forrai Dániel. A csapat zötyögős kezdés után összerázódott, és egyenrangú ellenfele volt minden vetélytársának, így a szezon végére a kilencedik helyet, és a biztos bennmaradást vívta ki.

A következő idényre az anyagi gondok erősen rányomták bélyegüket. Ezek következményeként lemondott az ügyvezető elnök, és a korábbi vezetőedző, továbbá több játékos is távozott. A „megmaradt”, főként váciakból álló csapat Elek Lástló, majd Balogh Zoltán irányítása mellett próbálta meg kiharcolni a bennmaradást, de sikertelenül.

A klub új elnöke, dr. Schoffer Attila (a csapat egykori játékosa) minden követ megmozgatott annak érdekében, hogy az együttes minél előbb visszakerüljön az NB I/B-be, de az első évben – Balogh Zoltán irányítása mellett csak a bronzérem jutott a váciaknak. A következő szezonnak már Laurencz László mesteredző, a korábbi női sikerkapitány irányításával vágtak neki. „Az öreg’ jó munkát végzett: a csapat megnyerte a bajnokságot, zárójelbe téve ezzel az újabb – 2 éven át tartó – NB II-es időszakot.

A 2008-2009-es idényben az NB I/B. 8. helyén végeztek, de a következő évben már felállhattak a dobogó harmadik fokára, így az első osztályba történő feljutás is látótávolságba került. A sikerek, és az intenzív toborzó munka eredményeként egyre „izmosodott” a klub utánpótlása is.

A 2010-2011-es bajnokságnak még Laurencz László irányításával vágott neki a csapat, de őt szezon közben egy BL-győztes mesteredző, Zsiga Gyula váltotta a kispadon. A fiatalabb mester könnyebben szót értett a korban hozzá közelebb álló játékosokkal, aminek eredménye egy bajnoki ezüstérem, és egy Magyar Kupa 3. helyezés lett, ahol is – a televíziós közvetítés jóvoltából – az egész ország meggyőződhetett arról, hogy a váci férfi kézilabdázás jó úton jár.

A 2011-2012-es szezonban egy újabb edzőlegenda, a női, és a férfi válogatottat korábban egyaránt sikeresen irányító Csík János ült le a kispadra. A mesteredző hideg fejjel, és kemény kézzel látott munkához, és sikeresen teljesítette a küldetését: feljuttatta a csapatot a legmagasabb osztályba. Az NB I/B-s bajnoki cím kiharcolásában a következő játékosok vettek részt: Vitáris Norbert, Molnár György, Mórocz Zsolt, Szikra Péter, Nikolicza Renátó, Szabó Gyula, Lovrek András, Kökény Tibor, Kovács Gábor, Simányi Péter, Gábori Máté , Márkus Béla, Munkácsi Máté, Tyiskov Mihály, Barnyák Ádám, ifj.Csík János.

 

Az NB I-es időszak, kis hullámvölgyekkel (2012-től)

Az első NB I-es idényre Csík mestert egy tanítványa, Rosta István váltotta a kispadon. A televíziós szakkommentátorként is ismert, és kedvelt edzőnek – a régiek mellett – új, megfelelő tapasztalattal rendelkező játékosok (Nagy Levente, Bajorhegyi Ádám, Pál Gergely, Korsós Ádám, Császár Ferenc) segítségével kellett biztosítania a bennmaradást. A csapat – igazi újonc módjára – hullámzó teljesítményt nyújtott: a bravúros győzelmeket nem várt kudarcok követték, így – bár csak 1 ponttal maradtak le a felsőházi rájátszásról – szinte az utolsó pillanatig rezgett a léc. Végül – a kritikus mérkőzéseken összeszedetten kézilabdázva – a sikeresnek nevezhető 8. helyen zártak.

Az első NB I-es szezon tanulságaiból okulva, az elnökség 2013 nyarán az operatív klubvezetést, az utánpótlás szakmai munkát, valamint a felnőtt csapat játékoskeretét is megerősítette. Talán éppen a jelentős átalakítás és a személyi változások miatt, nem sikerült sem az egyesület, sem az első csapat kohézióját megtalálni, így a válogatottat is megjárt Lendvay Péter – Laurencz Szabolcs – Kocsi András hármassal fémjelezett csapat, bár az alapszakaszt még a középmezőny végén zárta, végül a bajnokságot kieső helyen fejezte be. A sors iróniája, hogy az utolsó találkozón, a „tűzoltóként” beugró Stranigg Ferenc csapatával szemben éppen az az FTC-PLER harcolta ki a bennmaradást, ahonnan a meghatározó játékosainkat igazoltuk.

A másodosztálynak a külső körülmények alakulása miatt (az MKSZ sokáig lebegtette az NB I. esetleges létszámbővítését) első osztályú edzővel (Zsiga Gyula) és játékoskerettel vágtunk neki, amely a Gyöngyösi Kézilabda Klubbal való együttműködésnek köszönhetően talán még erősebb is volt a korábbinál. A CSAPAT bizonyított is, hiszen nagy fölénnyel nyerte meg az NB I/B Nyugati csoportját. A szezon végén a történelem – majdnem pontosan – megismételte önmagát. A veterán Bajusz Sándor által, az NB I-es Cegléd ellen, az utolsó pillanatban szerzett átlövés gólnak köszönhetően, ismét másodosztályúként és ismét Zsiga Gyula irányításával, bejutottunk a Magyar Kupa négyes döntőjébe, ahol ezúttal a negyedik helyet szereztük meg.

A következő idényben egyesületünk immáron a 14-re emelt létszámú NB I-es bajnokságba tért vissza. Mivel az előző évadot minimális létszámmal versenyeztük végig, így mindenképpen szükség volt új játékosokra, de ezúttal a játéktudás mellett a közösségi szellem is fontos szempont volt az igazolásoknál. A keret nyolc új játékossal erősödött és történetünk során először külföldi válogatott játékosok is a csapatba kerültek. Ez a bajnokság hozta a klub eddigi legnagyobb sikerét: Zsiga Gyula együttese, a sokadvirágzását élő Lendvay Péter vezérletével, az ő, valamint az Aleh Astrashapkin – Bartók Donát – Marko Vasic alkotta jobbszárny gólerősségének köszönhetően, az előkelő 6. helyen zárta a szezont.

Szerettük volna megcáfolni a sportnak azt a gyakran emlegetett igazságát, hogy egy jó eredményt könnyebb elérni, mint megismételni. Sajnos, ez a mi esetünkben is így volt, mert a 2016-2017-es évad visszaesést hozott, amiben a keret gyengülése is közrejátszott. A vezetőedző, Zsiga Gyula még az ősz folyamán elfogadta az MKSZ ajánlatát: közös megegyezéssel távozott a klubtól és a Szövetség szakmai igazgatója lett. Utóda, addigi segítője, Gúnya Péter nagy lelkesedéssel látott munkához, de nem minden esetben találta meg a hangot a kulcsjátékosokkal, így az együttes hullámzó teljesítményt nyújtott. Az elért 10. helyezés után mindenki érezte, hogy változtatásra van szükség, bár ennek lehetséges irányáról megoszlottak a vélemények.

A játékoskeret mintegy kétharmada kicserélődött, az összeszokottság hiányzott, így az első fordulókban, a mérkőzések rossz hajrái miatt, rendre kis különbségű vereségeket szenvedtünk és ez tovább fokozta a bizonytalanságot. A vezetés ezt követően – a klub hagyományaihoz visszanyúlva – egy rutinos szakembert kért fel az együttes irányítására. A matematika tanár végzettségű, korábbi szövetségi kapitány, Skaliczki László mesteredző kiszámolta, hogy a bennmaradáshoz hány pontra lesz szükség. Arra viszont nem számíthatott, hogy az utolsó fordulóban, a rivális Gyöngyös és FTC egymás elleni mérkőzésén a döntetlen mindkét csapat számára elegendő lesz az első osztályú tagság megtartásához…

Skaliczki László és a klubvezetés céljai azonosak voltak: egy idény alatt visszakerülni az elitbe és közben lerakni a jövő váci csapatának alapjait. Az elsőről bizton állíthatjuk, hogy sikerült! Bár a szezon elején, az ETO-SZESE Győr gárdájától, hazai pályán elszenvedett vereség okozott egy kis riadalmat, de azt követően magabiztosan menetelt az együttes, melynek kapusai, Kovács János és Ulicsinyi Péter stabilan támasztották meg a védelmet, elől pedig az egykor a BL-ben is szerepelt rutinos balszélső, Holpert József, valamint a mellette átlövőként szerephez jutó, fiatal – majdnem gólkirály – Stranigg János ontották a gólokat. Arról pedig, hogy a lerakott alapok mennyire masszívak, majd a soron következő idényben győződhetünk meg.

 

Dr. Schoffer Attila elnök

 

AJáNLOTT VIDEó

 

 

 

KÖVETKEZŐ MÉRKŐZÉS
2019. augusztus 21. (szerda) 18:30
Városi Sportcsarnok
Vác, Bán Márton út 3.
Váci KSE - Mezőkövesdi KC
Felkészülési mérkőzés

Hely

Csapat

PONT

1

Budakalász KZRT  

2

Csurgói KK

 

3

Dabasi KC VSE  
4 Eger Eszterházy SZSE  

5

FTC KN KFT  

6

Füredi KSE  
7 Gyöngysport KFT  

8

Komló Sport KFT  

9

Mezőkövesdi KC  
10 Orosházi FKSE  

11

Pick KZRT  

12

Tatabánya KKFT  

13

Váci KSE  

14

Veszprém Handball Team ZRT  
FŐ SZPONZORAINK

 

 

 

 

 

 

 

 

MÉDIAPARTNEREK