Évértékelő I.

Csapatunk a dicstelen 2013-2014-es évadot követően meglepő körülmények között „távozott” az első osztályú bajnokságtól. A tény, hogy a Magyar Kézilabda Szövetség ígérete ellenére a tervezett létszámbővítésre nem került sor, váratlanul ért minket, hiszen mind a vezetőedző személye, mind a játékoskeret, mind a felkészülés a 2014 őszi első osztályú bajnokságban való indulást feltételezve lett megtervezve, a döntés szponzori megállapodásokra való negatív hatásáról már nem is beszélve. A nehézségek ellenére azonban hamar sikerült újraterveznünk a következő évadot és így utólag azt is mondhatjuk, jobb nem is történhetett volna velünk.

Első lépésben a szakmai hátteret kellett bebiztosítanunk, ami könnyen sikerült, hiszen megállapodásunk Zsiga Gyula mesteredzővel nem az első osztályra, hanem a közös munkára szólt, így az Ő nevével és kvalitásával már könnyebb dolgunk volt a további elemek megtalálásában.

A játékoskeret az NB I/B-s besorolásnak köszönhetően érdekes átalakuláson ment keresztül, mert bár meghatározónak gondolt játékosok távoztak, akik első osztályban képzelték el jövőjüket, mégis erősödtünk, főleg morálisan, hiszen az itt maradók lojalitása megkérdőjelezhetetlenné vált. Ráadásul az Ő nevük szintén garanciát jelentett az újonnan igazoltaknak, így a keret napról-napra ütőképesebbé vált, melyre a koronát a Gyöngyösi Kézilabdaklubbal való együttműködés tette fel, mely keretében további rutinos játékosok és ifjú tehetségek érkeztek a csapathoz. Mindezeknek köszönhetően a szeptemberi rajtra az NBI/B nyugati csoportjának legnagyobb esélyesévé léptünk elő.

A papírformát persze érvényesíteni is tudni kell, de ennek a rutinos társaságnak ez nem jelentett gondot. Az őszt pontveszteség nélkül teljesítettük a bajnokságban, míg bónuszként a Magyar Kupában is a legjobb nyolcig jutottunk, így végre hosszú idő után nyugodt téli szünet várta a csapatot.

A téli felkészülés az előzményeknek megfelelően jó hangulatban telt és magabiztos győzelmekkel készültünk a további menetelésre. A tavasz azonban keserűen indult, hiszen a második fordulóban teljes csődöt mondva elveszítettük veretlenségünket, de ezt a csapat, CSAPATként tudta kezelni, így a folytatásban kétséget sem hagytunk, hogy ezt a bajnokságot, csak mi nyerhetjük, amit a talpra állásunk után, már senki nem is gondolt különlegesnek. Hogy mégis legyen bravúrunk ebben az évben arról a Magyar Kupában négyközé jutásért lejátszott mérkőzés gondoskodott, hiszen egy végig kiélezett találkozón az utolsó másodpercekben szerzett találattal vívtuk ki a továbbjutást és a Pécsen rendezett Final Fourban való szereplést, amely az élményen kívül visszahelyezte klubunkat a férfi kézilabda legfelső szintjére.

Azt, hogy ennek a szintnek megtudunk-e felelni, hogy tanultunk-e a tavalyi év hibáiból, majd az idő dönti el, mindenesetre az elmúlt három év rengeteg tapasztalatot nyújtott számunkra, hogy ezúttal ne bukjunk el a vizsgán.

Végezetül álljon itt azok névsora, akik munkájának köszönhetően egy év után újból első osztályú férfi kézilabda mérkőzések lesznek Vácon:

Zsiga Gyula – vezetőedző

Solymos Ákos – csapatvezető

Nemes Tibor – edző

Zsiga Ildikó – edző

Berkes Zsolt, Pallagi Dávid – gyúrók

Béla Katalin – gyógytornász

dr. Jakab Zoltán – orvos

És a játékosok:

Vitáris Norbert, Holló Márk, Kreisz Gergő, Koczka Dávid (kapusok)

Császár Ferenc, Nigrinyi Tibor, Gyurina Tamás, Darko Pavlovic, Joháczi Attila, Bajusz Sándor, Lendvay Péter, Kökény Tibor, Székely Kristóf, Pál Gergely, Simányi Péter, Munkácsi Máté, Gúnya Péter, Tyiskov Mihály, Munkácsi Robin, Debreczeni Dávid (mezőnyjátékosok)